A nemezelő szakkör 2025 októbere és 2026 januárja között hat alkalommal valósult meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban. A foglalkozások jó hangulatban, aktív és együttműködő részvétel mellett zajlottak. A résztvevők fokozatosan ismerkedtek meg a nemezelés alapjaival és technikáival, majd különböző használati és dísztárgyakat készítettek, mint előnemez, törökös ülőpárna, edényfogó, karácsonyi angyalkák, nemezpapucs és füzet tartó. A szakkör során kiemelt szerepet kapott a kreativitás, az egyéni elképzelések megvalósítása és a közös alkotás öröme, amely hozzájárult a program sikeréhez és a résztvevők lelkesedésének növekedéséhez.
Szakkörvezető: Câmpianu Mónika
Az alábbiakban néhány, a szakkör résztvevői által megfogalmazott rövid visszajelzés olvasható, amelyek hitelesen tükrözik a foglalkozások hangulatát és szakmai értékét.
“Számomra a péntek délutánonként megrendezett nemezelős szakkör egy jól szervezett foglalkozás, amely kellemes légkörben zajlik. Lehetőséget nyújt a kreatív önkifejezésre, a nemezelés elsajátítására, valamint a közösségi együttműködés erősítésére. A szakkör tartalmas kikapcsolódást és inspiráló alkotói élményt nyújt.” (B.M.)
“Az alkotás öröme, kikapcsolódás a hétköznapokból, beszélgetés, jó hangulat jellemzi találkozásainkat, aminek nagyon örvendek és minden alkalmat várok.” (K.G.)
“A nemezelés szakkör számomra igazi feltöltődés. Jó csapatban, vidám hangulatban telnek a péntek esték, ahol a régi, hagyományos kaláka szelleme elevenedik meg. Közösen alkotunk, nevetünk, egymást segítjük, és minden alkalommal csodás kézműves alkotásokkal, valamint jóleső lelki gazdagodással térünk haza.” (S.N.)
“Sokféle kézműves technikát tanulgattam eddig, mindig is szerettem volna megtanulni nemezelni, csakhogy nem volt kitől. A nemezelés számomra ősmagyar kultúra felfedezés és környezetbarát alkotási lehetőség. A nemezelős estébe nyúló délutánok jó léleksimogatók is, hálás vagyok, hogy ilyen kedves, vidám, kreatív társaság része lehetek.” (V.K.)
“Néha fáradtan és feszülten, gyomorideggel érkezem a nemezelésre, mégis mindig szívesen megyek, mert tudom, hogy ott kreatívan kidolgozhatom magamból a hét élményeit. Fejleszti a kitartásomat, és a kézizmaimat is alaposan megmozgatja. Van, amikor teljesen elmerülök az alkotás folyamatában, és van, amikor el kell fogadnom, hogy a munkám nem tökéletes, de a sajátom. Kreatívan kimozdít a komfortzónámból az is, hogy társaságba megyek. A foglalkozások segítettek közelebbről megismerni a közösséget is, kapcsolódni màsokkal.” (S.K.)
