Bartók Béla életrajza
A család számára végzetes csapást jelentett id. Bartók Béla 1888-ban, alig 32 éves korában bekövetkezett halála. Családfenntartóként Voit Paula tanítói állást keres, így előbb Nagyszőlősre, Nagyváradra, Pozsonyba, Besztercére, majd újra – ezúttal végleg – Pozsonyba költöznek. Zenei pályája ekkor komolyabb fejlődésnek indul, Erkel László kezei alatt megismerkedik a zenetörténet klasszikusaival. 1899-ben sikeresen felvételizik a budapesti Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára, ahol együtt végzi a zongora és zeneszerzés szakokat. Felfele ívelő zongoraművészi karriere mellett zeneszerzőként egy ideig stagnál, de már ekkor kísérletezik a magyar és európai zene ötvözésével.
Gerlicepusztán 1904-ben, egy kibédi származású fiatal lánytól hall először magyar népdalt. Innen számíthatjuk Bartók népdalgyűjtő munkájának kezdetét, amely intenzív gyűjtötevékenység következtében magyar, román, szlovák népdalokra egyaránt kiterjed. A korabeli technikai adottságokat kihasználva fonográffal is gyűjt, majd tudományos precizitással dolgozza fel kutatása eredményeit. 1907-ben a Zeneakadémia tanára lesz, ebben az időszakban jellennek meg első, nagyobb lélegzetvételű művei. 1909-ben feleségül veszi Ziegler Mártát, rá egy évre pedig megszületik első fia, ifj. Bartók Béla. Zeneszerzői munkáját ekkor még a kritikusok és a közönség erős elutasítása fogadja, az első nagyobb sikereket 1917 után éri el, amikor a budapesti Operaházban bemutatják A fából faragott királyfi táncjátékát, majd A kékszakálló herceg vára c. operáját.
Az első világháború, majd az ezt követő politikai események érzékenyen érintik Bartókot, hatással vannak úgy a mindennapjaira, mint az alkotói tevékenységére. A húszas években már a nemzetközi szaksajtó is intenzíven követi és pozitívan értékeli tevékenységét, ebben az időben ismét sokat koncertezik. 1923-ban elválik és ismét megnősül, Pásztor Dittát, egyik tanítványát veszi feleségül. Közös gyermekük, Bartók Péter 1924-be látja meg a napvilágot. Egy rövid vissszafogott alkotói periódus után igen aktív időszaka következik, számos zongoradarabja születik ekkor. 1936-ban válik a Magyar Tudományos Akadémia tagjává és megkomponálj az egyik legismertebb zenekarra írt kompozícióját, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és csellesztára művét.
Nagy munkabírással dolgozik: hetente 8-10 órát népzenei lejegyzéssel tölt, gyakran (olykot hetente többször is) hangvesenyt ad és folyamatosan új szerzeményeken dolgozik.
1940-ben felesége társaságában koncertkörútra utazik Amerikába, ahol ideiglenesen letelepedik. „Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből” – vallja. Ott tartózkodásuk kezdetén fiainak írott leveleiben sokszor aggodalmaskodva ír az kilátástalan politikai helyzetről és hazautazása lehetetlenségéről. 1942-ben fia, Bartók Péter is megérkezik Amerikába.
Amerikában főként tudományos munkát végez a Columbia Egyetem megbízásából, csak ritkán koncertezik. A Columbia és Harvard Egyetemeken több előadást is tart. Amerikai tartózkodása alatt igen hamar jelentkezik végzetes betegsége, a leukémia. Megromlott egészségügyi állapota dacára tovább komponál: ebben az időszakban születik a Concerto és a Szonáta szóló hegedűre. Utolsó évében három új műbe kezd, melyeket már nem tud befejezni. Hosszas betegeskedés után, 1945. szeptember 26-án New Yorkban hal meg. Hamvait 1988-ban ünnepélyes újratemtési szertartás keretben helyezték örök nyuglomra a budapesti Farkasréti Temetőben.
A Bartók Népművészeti Napok projektcsapata: Debreczeni Cintia, Erdei Ildikó, Makai Mercedes, Orosz Sándor és Virginás Emese. A román és az angol fordításokat Laslavic Tímea és Molnár Tímea készítették. A kvíz angol fordítását Vajna Gabriella.
Proiect finanțat prin Programul cultural național Timișoara – Capitală Europeană a Culturii în anul 2023