Bartók, a népzenekutató
“…a fonográf-felvétel lejegyzésénél lassúra állíthatjuk a forgási sebességet, […] ezzel a fogással nagyon bonyolult vagy alig hallható cifrázatokat, ritmuskülönbségeket akkora pontossággal jegyezhetünk le, mint természetes ének akárhányszori meghallgatásával is soha. És végül: a fonográf egyike a legjobb segítő-eszközöknek annak az ideális célnak elérésére, hogy a szubjektív elemet lehetőleg kikapcsoljuk népdalgyűjtő és népdal tanulmányozó munkálataink folyamán. […] Ameddig emberi munka is fog beékelődni az eljárásba, addig bizony hol több, hol kevesebb szubjektív elem lesz a lejegyzésben, az osztályozásban, stb.“ – Bartók Béla [Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét, Budapest, 136, 8]
1904. májusában Bartók Béla Gerlicepusztára utazott (a mai Szlovákia területére), ahol először hallott magyar népdalt egy kibédi származású szolgálólánytól, Dósa Liditől. Innen számíthatjuk Bartók népdalgyűjtő munkájának kezdetét. Népdalgyűjtéseinek színhelyét anyagi megfontolásból eleinte rokoni és ismerősi kapcsolatai révén választotta, majd 1906 nyarán megkezdte a rendszeres és szisztematikus, tudományos alapokra helyezett népdalgyűjtést. Ekkor már Kodály Zoltán útmutatásait is figyelembe vette és a kor technikai újdonságának számító fonográfot is használta. Az év során több mint ezer magyar dallamot gyűjtött a Dél-Alföldről, Dunántúlról, Pest megyéből és háromszáz szlovák népdalt is rögzített. 1907-ben folytatta a munkát a Dunántúlon, Felsőiregen (ma Iregszemcse), majd Erdélyben (Kalotaszeg, Brassó, Csíkszék és Gyergyószék), ahol hétszáz dallamot gyűjtött. Székelyföldi tartózkodása során figyelt fel a pentatónia jelenlétére a régi magyar dallamokban, amely a kor egyik legnagyobb népzenetörténeti felfedezésének számított. A román népdalkincs gyűjtését 1909-ben kezdte meg, első ízben Belényesen és környékén (Bihar megye).
Koncertturnéi miatt változó intenzitással végezte a munkát, de 1914-ig minden évben nagy mennyiségű magyar, szlovák és román anyagot gyűjtött, 1913-ban Algériában és 1936-ban Törökországban is kutatott. A különböző népek folklórjának összehasonlító elemzését folyamatosan végezte, amely több jelentős tudományos eredményhez vezetett: segített meghatározni a magyar és a vele együtt élő, valamint rokon népek zenéjének kapcsolatát, feltárta a magyar népzenén belüli stílusrétegeket, és igyekezett választ adni a különböző stílusok eredetére, elterjedtségére. Bartók Béla nevéhez fűződik a magyar népzenén belüli dialektusterületek első elkülönítése.
Adatközlő vall Bartók Béláról:
Népdalgyűjtő útjainak végül az I. világháború, illetve azt követően a történelmi Magyarország felosztása, az új geopolitikai helyzet vetett véget.
„Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok között töltöttem… Meggyőződésem szerint igazi, ún. szűkebb értelemben vett népi dallamainknak mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabbrendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésének. Igaz, ez a szűkszavúság, meg a dallamok szokatlan kifejezésmódja az oka annak, hogy átlagos zenészre vagy zenekedvelőre csak nehezen hatnak. Az átlagos muzsikus számára minden zeneműben azok a sablonos járulékok a legfőbbek, melyeket már jól ismer. Ő csak ezeknek az ismerős sablonoknak tud örülni s az alapvető lényeget felfogni nem képes. Ám abból a parasztzenéből, amelyről most szólunk, hiányzik minden járulék – itt minden alapvetően lényeges. Nem meglepő tehát, ha az átlagos zenész és az ilyen zene között bensőségesebb kapcsolat nem jöhetett létre.” – Bartók Béla [Magyar népzene és új magyar zene, 1928]
A képek forrása ELKH, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Bartók Archívum, Budapest; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest; Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, Budapest.
A Bartók Népművészeti Napok projektcsapata: Debreczeni Cintia, Erdei Ildikó, Makai Mercedes, Orosz Sándor és Virginás Emese. A román és az angol fordításokat Laslavic Tímea és Molnár Tímea készítették. A kvíz angol fordítását Vajna Gabriella.
Proiect finanțat prin Programul cultural național Timișoara – Capitală Europeană a Culturii în anul 2023