Bartók, a zongoraművész
“Játéka úgy hatott, mintha az egyes darabokat kőből mintázta volna, páratlan tisztasággal, plaszticitással és egészen sajátos, csakis őrá jellemző és csakis tőle meggyőző hangvétellel.“ – Hernádi Lajos
Bartók Béla 1901-ben felvételizett a Zeneakadémia zongora és zeneszerzés szakára, ahol zongoratanára Thomán István, a neves Liszt-tanítvány volt. Thomán irányításával két év alatt koncertező művésszé érett: szólistaként és kamarazenészként is számos helyen fellépett. Végzős növendékként első önálló hangversenyét szülővárosában, Nagyszentmiklóson tartotta. Temesváron ötször lépett a közönség elé élete során: először 1906-ban a Városi Vigadóban – akkor még csekély érdeklődés mellett –, 1924 tavaszán és őszén a Tiszti Kaszinóban és még egyszer 1926-ban. Az 1930-as években viszonya a román hivatalos körökkel fokozatosan elmérgesedett, ezért az 1936-ban, a Városi Színházban Zathureczky Edével adott szonátaestje egyben utolsó romániai koncertje is volt.
Bizonyos életszakaszaiban a zeneszerzés, máskor a népzenegyűjtés, a tanítás vagy a koncertezés került előtérbe. 1913 után zongoraművészi tevékenysége négy és fél évre majdnem teljesen megszűnt, de az első világháború után egyre jobban meginduló hangversenyéletbe már aktívan bekapcsolódott. Koncertrepertoárja a 17. századi korai barokktól a legfrissebb kortárszenéig terjedt: Scarlatti, Bach, Mozart, Brahms, Liszt és saját műveinek kitűnő előadója volt. Rendszeresen koncertezett Bécsben, Párizsban, Londonban és Európa más zenei központjaiban. Az 1920-as évek második felében az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is nagyobb koncertkörutat tett. Tíz év alatt 2 világrész 17 országában 271 nyilvános fellépést tartott, ahol a felkészülés mellett az utazások megszervezését is személyesen bonyolította.
Bartók zongorajátékát több mint kilencórányi hangfelvétel őrzi. Bár az 1910 és 1945 között készült felvételek jellege és minősége nagy változatosságot mutat, a zongoraművész megismeréséhez kiváló forrást nyújtanak.
„A sors különös rendeléséből első egyéni művészi bemutatkozása és romániai búcsúkoncertje is szülőföldjén, a Bánságban zajlott le. Föllépései alkalmával a bánsági publikum Bartók Bélában nemcsak a tájegység szülöttét, nagy fiát, a világot meghódító sokoldalú tehetséget, a kiváló komponistát és előadóművészt ünnepelte, hanem a tiszta gondolatú, művészi és tudományos tevékenységével, egész életművével a népek között hidat verő európai embert. Igaz, sokan Bartók jellemében, emberi magatartásában, művészi fogékonyságában és nyitottságában is a bánsági hagyomány és szellem nyomait, dúsan kilombosodott hajtásait vélték és vélik fölfedezni.” – Szekernyés János [Bartók Béla és a Bánság, Temesvár, 2006, 65]
A képek forrása ELKH, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Bartók Archívum, Budapest; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest; Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, Budapest.
A Bartók Népművészeti Napok projektcsapata: Debreczeni Cintia, Erdei Ildikó, Makai Mercedes, Orosz Sándor és Virginás Emese. A román és az angol fordításokat Laslavic Tímea és Molnár Tímea készítették. A kvíz angol fordítását Vajna Gabriella.
Proiect finanțat prin Programul cultural național Timișoara – Capitală Europeană a Culturii în anul 2023