A tábor mottója: A remény zarándokai

Szervező: Szilvágyi Zsolt, a Józsefvárosi Római Katolikus templom plébánosa

Kísérő tanárok: Albert Etelka, Anka Erika és Miklós Renáta

Néhány diák eképp számolt be az élményekről:

„A táborban sokan, összesen 80-an voltunk mégis a szervezők olyan jól intézték a dolgokat,hogy egy percig se tűnt úgy mintha tùl sokan lennénk. A tábor idei mottója „A remény zarándokai” volt és naponta hallhattunk egy tanítást ezzel kapcsolatban ahol személyes példák által mégjobban megbizonyosodhattunk arról, hogy a remèny hal meg utoljára, ès hogy semmi se véletlen. Nekem személyesen a kedvenc részem a táborba a szentségimádás volt! Szívmelengető volt nézni ahogy rengeteg fiatal nyitott lélekkel imádkozik órákon át. A hangulat remek volt és egész tábor alatt úgy éreztem mintha az 80-an ember egy nagy család lenne emellett míg Rafnikon voltam kiszakadtam egy kicsit az itthoni pörgésből és egész tábor alatt egy megmagyarázhatatlan békét éreztem magamban! Szívből ajánlom mindenkinek ezt a tábort hisz a jó programok mellett Istenhez is közelebb kerülhetsz és új barátokat szerezhetsz! Én már alíg várom 2026 nyarát,hogy ismét elmehessek! (Kálmán Hanna, VIII. osztály)

„A tábor mottója idén: A remény zarándokai, ami igazán meghatározta az együtt töltött napokat. Olyan más volt segítődiákként részt venni, mert most mi szerezhettünk örömet a kisebbeknek. Jó érzés volt látni a mosolyukat, és eszembe jutott amikor én voltam kicsi táborozó, mennyire felnéztem a segítőkre, szinte példaképeim voltak számomra. A szentségimádáson megtapasztaltam a lelki békét, éneklés közben pedig igazi öröm járt át. Különösen hálás vagyok a kiscsoportos beszélgetésekért, ahol nyitottan tudtunk megosztani gondolatainkat a témáról. A sok közös élmény barátságokat hozott, és nagyon hálás vagyok mindenkiért.” (Maskulik Réka, X. osztály)

Ez a tábor nagyon különleges volt számomra. A napok gyorsan elrepültek, tele voltak programokkal, játékokkal, nevetésekkel és sok beszélgetéssel. Reggel imával és tanitással kezdtünk a napot, napközben mindig történt valami, este pedig jó volt csak együtt lenni.

A legjobb mégis az volt, hogy valahogy közelebb éreztem magam Istenhez. De nem csak Őt: az embereket is, akik körülöttem voltak. És közben magamról is megtudtam valamit.

Elviszem magammal azt a csendet, ahol valami bennem megszólalt. És azt az érzést is, hogy jó volt ebben a közösségben lenni.

Bár vége van a tábornak, mégsem érzem lezártnak. Mert amit itt kaptam, az bennem maradt. És ezt nem szeretném elfelejteni. (Szendrey Bea, IX. osztály)

„Először voltam segitődiakkent a rafniki katolikus táborban. Úgy gondolom, hogy életrevaló élményeket tapasztaltam meg ott, amelyeket örökké magammal fogok hordozni. Több volt mint csak egy átlagos tábor, egy olyan hét. amelyben játszottunk, nevettunk, énekeltunk, mozogtunk, de legfontosabb, Istennel időt töltöttünk. Hálás vagyok azokért a pillanatokért, mint például a szentségimádas, ahol imádkoztunk, és ahol lehetett érezni, hogy Isten ott van közöttünk.

A kiscsoportomért is nagyon hálás vagyok, mivel velük nyitottan lehetett beszélgetni, és szép baratsagokat kötöttünk.

A katolikus tábor egy nagyon különleges hét volt számomra, amire szivesen gondolok vissza. (Popa Otilia, IX. osztály)