Teljesen ledöbbentem, mikor megtudtam a megyei szakasz eredményeit és rájöttem, hogy elmehetek a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszára.
Izgalommal pakoltam fel az útra mivel eddig még sem Kolozsváron, sem irodalmi országos versenyen nem voltam, így a bő hét óra vonatút se tűnt olyan hosszúnak. Az utazás után elfoglaltuk a szállást, vacsoráztunk, s nyugalommal feküdtünk le, mivel azt gondoltam, hogy az esélytelenek közé tartozom. Másnap a tételt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban írtuk meg. Az épület hatalmas méretű volt, hosszú folyosóival, sok emeletével és
rengeteg termével. Bolyongtam a régi, ferdére kopott lépcsőkön, míg megtaláltam a termet, ahol megoldottam a feladatokat. Két stresszes óra után bizonytalanul elhagytam a termet, azon
töprengve, hogy eleget készültem-e, meg hogy elég jól indokoltam és fogalmaztam-e. Másnap, mikor megkaptuk az eredményeket, nagyon meglepődtem. Szerencsére kellemes meglepetés
volt. Amilyen rémülten léptem be a terembe és ültem a székemre, olyan boldogan álltam fel és mentem ki. Abban a pillanatban semmi se tudta volna letörölni a mosolyt az arcomról. A következő napok lazábban teltek, mindenki ki tudta élvezni a különféle programokat. Ezek közül nekem különlegesebb volt a városnézés, ez fogott meg a legjobban, amikor olvastam napokkal ezelőtt a programot, érdekelt, hogy nézhet ki egy olyan város, amit Erdély kultúrközpontjának is mondanak, kincses városnak is neveznek. Nem csalódtam, mivel már én is elmondhatom, hogy Kolozsvár központja tényleg csodás hely. Érdekes volt látni, hogy ötvöződnek a régi épületek a modernekkel. A Szent Mihály-templomot külön kiemelném mérete és szépsége miatt. Mindennap többször elhaladtunk mellette, mégis minden egyes alkalommal csodálattal néztem magas tornyát és mintás ablakait. Az irodalmi terefere is tetszett, amit Zágoni Balázssal tartottunk. Ezen a programon általa írt regényekről lehetett kérdezni, ezáltal jobban megérteni
azoknak, akik már olvasták. Úgy is érdekesnek találtam a rendezvényt, hogy még nem olvastam egy regényét sem tőle. A Hagyományok Házában elmentünk megnézni egy kiállítást, ahol
népviseleteket, edényeket, nemezelt tárgyakat lehetett megnézni. Én úgy éreztem, hogy ez a program volt a legjobban megszervezve. Az egész versenyt egy nagyon pozitív élménynek tekintem, remélem még lesz részem ilyen versenyben.
Öröm volt együtt utazni, versenyezni, programokon részt venni kísérőnkkel, Talpai Ibolya tanárnővel, és társaimmal Kovács Ádámmal, Farkas-Erdély Anikóval, Márton Rékával, Gál Abigéllel és Makkai Eszterrel.
Köszönjük felkészítőinknek a türelmét és az áldozatos munkáját.
Kovács Linda, 5. osztályos tanuló
