„Semmiből egy új, más világot teremtettem.” – ezekkel a szavakkal adta hírül Bolyai János Temesvárról, 1823. november 3-án, az első nemeuklideszi geometria alapképletének felfedezését. A mindössze húszesztendős matematikus édesapjának, Bolyai Farkasnak írt levelében számolt be arról a felismeréséről, amely alapjaiban változtatta meg a geometriai gondolkodást, később pedig a fizika és a világegyetem megértésére is hatással volt.
A történelmi levél megírásának 203. évfordulóján, a Magyar Tudomány Ünnepén koszorúzással emlékeztek Bolyai Jánosra Temesváron, a róla elnevezett utca és a Lucian Blaga utca találkozásánál álló emlékműnél.
De mit üzen a ma fiataljainak egy olyan tudós életműve, akinek korszakalkotó felismerését saját korában nem ismerték el? És miért tekinthetjük Bolyai Jánost nemcsak a matematika, hanem az egyetemes tudomány egyik úttörőjének?
Erről beszélgetett dr. Nagy-György Tamás professzorral, a Temesvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának oktatójával, a megemlékezést követően Bartha Csaba.
Iskolánk részéről Madaras Andor (XI. TT) és Moldvai Erik Erhárdt (IX.MI) koszorúzott
Kísérő tanár: Valkai Előd
