2012-2013

Bartók Diákszínpad

Tíz év után ismét felnyitották A Dzsungel Könyve (Kipling) lapjait Temesváron. Most a Bartók Líceum diák-színjátszó csoportja, a Bartók Diákszínpad előadásában kerülhettek a nézők a dzsungel és törvényeinek vonzásába. Zene. Taps. Fények. Mozgás, beszéd és érzelmek, a jó öreg líceum méltatlanul mellőzött, kicsinek és ósdinak nevezett színpadán, ahol egy egész dzsungellel találta szembe magát a közönség. Csaknem a semmiből, hétköznapi jelmezekkel, díszlet nélkül, néhány eszközzel és sok tehetséges fiatallal történik meg a csoda, a színházi élmény egy olyan színvonalas előadásban ragadja magával a nézőt, amelyik bárhol megállná a helyét.


A diák-előadók összeforrt csapatként munkálkodnak együtt a színpadon, számos meglepetést biztosítva, ami a mögöttük álló munkának, és a Diákszínpad irányítójának, Molnos András Csaba színművésznek köszönhető, aki hűen a dzsungel törvényéhez, sikeresen átadta a sokévi szakmai tapasztalatát, nyitottságát, a kreativitást, a munka megbecsülését, a színjátszás örömét és olyan technikákat, amit a fiatalok a színpadon s az életben is hasznosíthatnak.


A másfél órában, amíg Maugli történetét figyeltük, életre kelt a kis színpad, betekinthettünk az áthatolhatatlannak tűnő dzsungelbe. Azt a történetet láttuk, amelyiktől senki sem menekülhet: ki az, aki nem keresi helyét, mint Maugli? Bizonyára az, aki már megtalálta: és így élnek közöttünk Bagírák, akik óvnak és tanítanak, Baluk, akik bölcsen nevelnek, Akelák, akik befogadnak és védenek, Túnák, akikben él a szerelem és áldozatkészség, Kák, akik titokzatosak és megbabonáznak, és az emberre gyakran jellemző bosszúéhes Sír Kánok is itt vannak közöttünk. Ezek vagyunk mi az ember-dzsungelben, ahol az emberek “borzalmas szörnyetegek”, ugyanakkor “csodákra képesek”.


Minden bizonnyal, az előadás a csodára példa. Ez nem egy gyermekelőadás, hanem egy olyan történet, ami szól a születésről és a halálról, a szeretetről és a bosszúról, a csapatról és a magányról. Az igazságról, azokról az élethelyzetekről, amelyek bármely faj kölykével megeshetnek, függetlenül attól hogy farkasok vagy emberek között nevelkedett.


"A Dzsungel Törvénykönyve kimondja, hogy ami a vezéré, az a csapaté, ami a csapaté, azt a csapat megvédelmezi." - hangzott el a színpadon. Ki ne remélné azt, hogy a csapat, a Bartók-Diákszínpad őrizni fogja a tüzet, amit Maugli szerzett és a beszélő szelet, amelyik titkokat suttog? Ne váljanak kővé, hanem játsszák el a következő történetet, mutassák meg új arcukat, hiszen a Bartók Diákszínpada, mindennapjaink dzsungelében is, nagy dolgokra született.

Makkai Csilla

 

















Beszélgetés Molnos András Csaba színművésszel

A nagysikerű előadást követően kérdeztük meg Molnos András Csaba színművészt, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház elismert művészét, a tavaly alakult Bartók Diákszínpad irányítóját, az előadás előzményeiről.

A líceumi tanulók jelezték, látván a középiskolásokkal való addigi tevékenységünket, hogy ők is szeretnének színi kör keretében ismerkedni a színpaddal, a színjátszással, így év elejétől velük is elkezdtünk dolgozni. Később eljutottunk oda, amikor fel kellett tenni a kérdést, hogy akarnak-e közönség előtt is szerepelni, előadás szintű műhelymunkát bemutatni. Elkezdtünk azon gondolkodni, melyik darab lenne az, amely nekik is megfelelő, és az én elképzeléseimhez is illik. Így jutottunk el a Dzsungel Könyvéhez. A mi színpadunkon nem a teljes darabot láthatták, Tasnádi Sáhy Péter újságíró barátomat kértem meg a szöveg átdolgozására tizenéves diákok számára. Nagyon sok jó mozgáskészségű gyermek van ebben a csapatban, elég sokan, elég jól tudnak énekelni, ráadásul olyan emberi tulajdonságokat vonultatnak fel a darabban szereplő állatok, amelyek szélsőséges karakterek megformálásban nagy segítséget nyújtanak a színésztanoncoknak – mindezek miatt láthatták ma Kipling darabját. A zenei részekhez nem nyúltunk hozzá, ezek az ismert musical darabjai. Mi nem musicalként, hanem zenés játékként vittük színpadra, néhány dalt kihagytunk, másokat a magunk “formájára” alakítottuk át annak függvényében, hogy a szereposztásban kinek volt erőssége az éneklés.

Munkájuk nagyszerű eredményét láthattuk a líceum színpadán, mi a további hozadéka a közös munkának?

Feltétlenül az, hogy különböző érdeklődésű, kölönböző korosztályú, más-más profilú osztályokban tanuló gyermekekből az elmúlt fél év alatt összekovácsolódott egy jó csapat.

Az iskolával, a Bartók Alapítvánnyal összhangban kívánjuk intézményesíteni a Bartók Diákszínpadot. Néhány évvel ezelőtt Aszalos Géza kollégám irányításával már volt ilyen irányú foglalkozás az iskolában. Elképzelésünk az, hogy minden évben egy új darabot mutassunk be, mivel minden évben elmennek diákok, remélhetően folyamatosan megújul a csapatunk. Most tizenhárman vannak a líceumi csoportban és szinte ugyanennyien a gimnáziumi csoportban, vagyis a Bartók Béla Líceumban mintegy harmincan vesznek részt a színi kör tevékenységein.

Van-e olyan elképzelés, hogy esetleg másutt, más színpadokon bemutassák ezt az előadást?

Nyitottak vagyunk arra, hogy bárhová elvigyük az előadást. A próbák ősztől folytatódnak, ősszel az érdeklődők újra láthatják ezt az előadást itt, a líceum dísztermében, szeretettel várunk mindenkit a következő előadásainkra is.

Miért fontos Molnos András Csaba színművésznek a diákokkal való foglalkozás?

Egyszerűen szeretek a gyermekekkel foglalkozni, igazán magam is sokmindent kapok tőlük.

Saját erőből teremtették meg ezt az előadást?

Jószerével igen, a gyermekek maguk állították össze a jelmezeiket, esetenként összetúrkáltuk közösen, nem állt mögöttünk semmilyen pénzes “beruházó”, de ezúton is mindazoknak, akik megtehetik, figyelmükbe ajánlom ezt a kis csapatot, mert támogatásra érdemesnek tartom e tehetséges gyermekek munkáját.

Tasi Annabella, Bagira szerepében óvta, szerette a “kis békát”, Mauglit: “Annak ellenére, hogy nagyon kicsi voltam, nagyon-nagyon szerettem a színházban előadott Dzsungel Könyve előadást, számtalanszor láttam, a betétdalokat kívülről fújtam. Amint adódott a lehetőség, rögtön Bagira szerepére gondoltam, megfogott az, hogy egyszerre tud anyaként gondoskodni, nevelni és Sir Kánnal harcolni. Nagyon élvezetm megformálni Bagirát, úgy érzem még mindig vannak dolgok amelyeket másként csinálhatok, mélyebben átgondolhatok, és a történet üzenetén is kell és érdemes elgondolkodnunk mindannyiunknak.”

- Milyen volt Maugliként a színpadon megmutatkozni? – kérdeztük Indrei Ábeltől.

- Végül is saját magamat játszottam, könnyű volt az őszinte kamasz szerepébe “belebújni”. A valóságban is így van, a társadalom dzsungelében próbálunk meg helyet keresni magunknak, már kamaszként. Mauglit kirekeszti a farkasfalka, az emberek meg nem fogadják be – a feszültséget, a dilemmát a Túnához fűződő szerelem oldja, Mellette megtalálja helyét.

Ifjabb Kovács Zsombor jóvoltából nagyszerű Ká-t láthatott a közönség. A majmokat bűvölő jelenet játékában teljes az összhang, nemcsak a színpadon lévőket, a közönséget is elbűvöli Ká. “Az az igazság, hogy nagy kihívást jelentett számomra a szerep, igyekeztem beleélni magam. Ezelőtt maximum otthon, a szüleimnek játszottam néha “indokolt esetben” színházat, tehát teljesen ismeretlen volt számomra ez a közeg. Kicsit fárasztók voltak a próbák, minden mondatra, helyzetre oda kellett figyelnünk, de nagyon jó volt ebben a csapatban játszani. Mindenképpen érdekes élmény volt.”

Balu szintén a szívébe fogadta az emberkölyköt, Mauglit. Pál Zoltán alakításában Balu igazi, bölcs jóságos tanítóként jelenik meg, a színházi élmény hatása alatt a nézőben fel sem merül az, hogy a szereplők egykorúak. “Nagyon talált rám a nyugis, megfontolt Balu szerepe, az erőszakos, hazug Buldeó szerepe éppen ellentéte ennek, ezzel nehezebb volt azonosulni. Nekem megérte a fáradságot ez az élmény, pontos szerkezetként dolgozott össze a csapatunk.”

Sir Kán az erőszakot, a fenyegetést, a rosszat jeleníti meg. Tóth Dorottya megformálásában mindez benne volt. “Számomra nagy kihívás volt ezt a negatív szereplőt alakítani, mert egyáltalán nem egyezik személyiségemmel. Rá kellett hangolódnom a “sirkánságra”, meg kellett tanulnom leigázni a színpadon a környezetemet. Ez a közös munka a hosszú próbák ellenére mindannyiunknak sikerélmény.”

A Dzsungel könyvét bemutató diákcsapat minden tagja megérdemli a dicséretet: Maugli – Indrei Ábel, Túna – Domschy Mercédesz, Akela – Oszlonyai Zsolt, Balu, Buldeó – Pál Zoltán, Sir Kán – Tóth Dorottya, Bagira – Tasi Annabella, Ká – Kovács Zsombor. A Farkasok, Majmok, Keselyűk-Siratóasszonyok-Keselyűk hangos és mozgékony, az előadásba rendkívül markáns színeket, hangulatokat becsempésző csapata – Szabó Anita, Virginás Tar Ágnes, Kovács Boglárka, Fodor Zsófia, Stan Krisztina, Câmpeanu Csenge. A hangosítás Gergely Melinda munkáját dicséri.

(m.z.)

Forrás: http://hetiujszo.hhrf.org/?s=diakszinpad

 

Rádióbeszélgetés Molnos András Csaba színművésszel :

 

Bartókos diákok a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színpadján

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Sławomir Mrożek Rendőrség című darabjában részt vesz a Bartók Béla Elméleti Líceum 5 diákja is: Szabó Abigél, Kovács Árpád, Albert Endre, Fodor Zsuzsanna és Stan Krisztina. A velük készített rádióinterjút hallhatják:

 


Eseménynaptár

Eseménynaptár
Szeptember
H K SZ CS P SZ V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Keresés

A pontos keresés érdekében használjon ékezetes betűket!

Diákok munkái

Honlap navigátor

navigator