Felvidéki utazónapló Határtalanul Felvidéken és Magyarországon

Felvidéki utazónapló Határtalanul Felvidéken és Magyarországon

Tanulmányi utunk az iskola előtt kezdődött, ahol mindenki izgatottan várta a busz indulását. Különösen örültünk, hogy végvári, óteleki, igazfalvi és lugosi diáktársainkkal együtt mehettünk. Az út hosszú volt, de mégis hamar eltelt, és sikerült megérkeznünk Aggtelekre, ahol a Baradla-barlang egyik bejárata található. A földalatti utunk Jósvafőn talált kijáratot szállásunk mellett, de addig minden képződményt megcsodáltunk, megtekinthettük a “Csillagvizsgálót”, a 19 méteres cseppkő-formátumot, és egy földalatti fényjátékon is részt vehettünk, mely különböző sztalaktit-, sztalagmit- és sztalagnátokat tett fénypontba.
Második napunk az Andrássy családnak lett szentelve, tehát meglátogattuk a betléri kastélyt és az Andrássy mauzóleumot. Sok érdekes információt tudtunk meg rendhagyó történelemóránk főszereplőiről, Andrássy Dénesről és Hablawertz Franciskáról, a szerelmes grófpárról, de a “Vita fumus” jelentését is megismerhettük, miszerint “az élet füst”, vagy legalábbis szerintük az élet olyan hamar telik el, ahogy a füst elszáll.
Január 22.-én, a magyar kultúrának tisztelegve, Madách Imréről tanultunk. Rövid életű írónk házát jártuk be, megnéztük az újításban lévő Krasznahorka várát, és Madách leghíresebb műve összefoglalóját pár bátrabb tagunk által előadva mottónkká vált az “Ember tragédiája”-nak végső mondata: “Ember küzdj, és bízva bízzál!”
Negyedik napunkon nem buszoztunk sokat, hisz Bajmóc várát és állatkertjét jártuk be. Egyik legismertebb királyunk tulajdona is volt e hely, Mátyás királyé. Persze, akkor nem állatkert volt, de egzotikus állatokat is tartottak. Újra virradt a nap, vele együtt a gyerekek ébredtek. Igaz, egy órával később, de a reggel az reggel. Ez a nap inkább pihentető volt, hisz nem a tornyos épületek múltjáról szólt. És a programunk is érdekesen indult. Nem kellett messze menjünk, hisz szállásunk a Csillagház volt, mellette a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium. Itt megismerkedtünk a nyolcadikos gyerekekkel, csoportokra osztva bemutatkoztunk, és bejártuk az iskolájukat. Miután elbúcsúztunk tőlük, következhetett a szabad program, mindenki kedve szerint bejárhatta a város központi részét. Lefekvés előtt a még nem álmos gyerekek felfedeztek egy mini-múzeumot Benedek Elek egyik gyerekújságáról: “Az én újságom”. Sokan pizsamában, arcmaszkkal olvasgatták a már megsárgult lapokat.
Elérkeztünk utolsó napunkhoz. Már csak Eger vára maradt a listán, de a kacskaringós utakat átszelve a tanárok ezt is kihúzhatták a szerintünk több oldalas bakancslistáról. A híres egri vár kövein lépkedve sok mindent megtudtunk Dobó Istvánról és hű katonáiról. A végvári vitézek bemutatták a fegyverlövés folyamatát, az ágyú használatát, amikor megvicceltek, hogy ugyan lőni fogunk, de ismétlem “Zárt helyen nem lövünk ágyúval!”. A vitézek még a börtönt is olyan jól bemutatták, hogy voltak társaink, akik eldöntötték, hogy abban a korban legszívesebben hóhérok lennének, mert “Igaz, a falubeliek nem szeretnének, de legalább egymás mellett ülnénk a templomban”.
Kirándulásunk e mondattal véget is ért. Mindenki mosollyal az arcán tért haza. S ezennel, utazónaplónk végén köszönetet szeretnék mondani a támogatóknak, a szervezőknek, de főkép kísérő tanárainknak, hisz a felsoroltak közül mindenki rengeteget tett, hogy ez a kirándulás megvalósuljon. Köszönjük a feledhetetlen élményeket és a csodás kikapcsolódást, ami pont jól jött, nekünk nyolcadikosoknak, a vizsgák előtti időszakban!
Berta Evelyn Boglárka és Király Rebeka a nyolcadikosok nevében


Eseménynaptár

Eseménynaptár
Augusztus
H K SZ CS P SZ V
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Keresés

A pontos keresés érdekében használjon ékezetes betűket!

Diákok munkái

Honlap navigátor

navigator