„Amit már eltáncoltál, azt senki sem veheti el tőled.”

„Amit már eltáncoltál, azt senki sem veheti el tőled.”

Újból augusztus van. Újból egy felejthetetlen nyár pillanatait véssük szívünkbe, hogy évközben, de már akár most is, tudjunk mire emlékezni. Emlékezni az összetartásra, a kihívásokra, a táncra, a barátainkra és arra, hogy egy közösség adott lelket a zoldi tábornak, hiszen idén már a XVII. Társasági Tánctábor került megszervezésre Zoldon augusztus 3 – 11. között.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem a tábor előtt. Tudtam, hogy ez lesz az első olyan alkalom, amikor több téren is kihívások várnak ránk, viszont azt is tudtam, hogy utoljára sétálunk be a zoldi kapun és utoljára varázsoljuk táncteremmé a kultúrotthont. Mégis, mint minden egyes tánctábor utáni hazatéréskor, azt kívántam, hogy bárcsak újból szombat, a „nagy utazás” napja lenne, ahonnan nem is kell majd olyan hamar visszajönni. Újdonságok merültek fel számunkra a tánc terén is. A táncosok már sokkal komplexebb quickstep figurasorokat sajátítanak el, és ha az elmúlt évekre tekintek vissza, látom rajtuk a fejlődést és a törekvést arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsák. Elsősorban saját maguk érdekében, de ugyanakkor a versenyekről sem szabad megfeledkeznünk. Hamarosan augusztus végéhez, és egyben a Siófokon megrendezésre kerülő táncversenyhez érkezünk, amihez a megfelelő felkészülés elengedhetetlen, Zold pedig a tökéletes helyszínt nyújtotta ehhez.
Aki már járt tánctáborban tudja, hogy ez nem csak „tánc, tánc, tánc”, hanem sokkal több. Ez az oka annak, hogy sokszor a szünet is valamilyen más tevékenység szerepét vállalta fel: volt sok-sok társasjáték, tollas, asztali tenisz, közös ételkészítés, még több táncgyakorlás vagy éppen egy röpke pillanatnyi feltöltődés a délutáni programokra vagy mérkőzésekre. Hatalmas és őszinte köszönet jár a szervezőknek, különösen Metz Rita táncoktatónknak, hiszen ha türelmét sokszor próbára is tettük, ő továbbra is segítette a táncosokat abban, hogy céljaik felé érjenek a tánc művészetén keresztül.
Ugyanakkor köszönjük támogatóink - Bartók Béla Alapítvány, Várbástya Egyesület, Tifel Kft és Gall Print Kft - anyagi hozzájárulását, hiszen ezek nélkül a tábor nem valósult volna meg.
Ez a tánctábor többek között egy újabb fontos leckét tanított meg: a valahova tartozás és az önzetlenség leckéje. Talán ez az, amit a legfőképp szeretek ebben a táborban: hogy mindig tanulok valamit, amitől több leszek. A jelenen kívül a múlt az egyetlen dolog amiről biztosan tudod, hogy a tied. Ezért is szeretek annyira visszaemlékezni erre a táborra és főként arra a csapatra, amely kitartással vitte véghez feladatait.
Az idei tánctábor már a hatodik volt számomra, így nehéz nem viszonyítani az elmúlt évekhez főként azért, mert az idei volt az utolsó Zoldon. Minden évben történt valami, amitől emlékezetessé vált. Emlékeimben végigpereg az összes értékes pillanat, amivel ez a csapat megajándékozott: a véget nem érő, kalandokkal teli gyalogos kirándulások, a csapatépítő játékok izgalmas kihívásai, a bolondos kreatív koreográfiáink, a fantáziát igénylő séfprogramjaink, az őszinte, szívből jövő mosolyok, a megoldóképesség és az összetartás gondok esetén, az önzetlen segítség bármilyen helyzetben és annak a tudata, hogy megtisztelő érzés a Harmónia tagjai közé tartozni. Hiányoztok, energiával és akaraterővel teli táncosok. Hiányzol, kreativitásunkat próbára tevő csapatépítő program. Hiányzol, hullócsillagokkal teli derűs éjszaka. Hiányzol, mosolyt a szívünkbe teremtő tánc. Hiányzol, Zold.
Bîtoancă Diana


Eseménynaptár

Eseménynaptár
Szeptember
H K SZ CS P SZ V
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Keresés

A pontos keresés érdekében használjon ékezetes betűket!

Diákok munkái

Honlap navigátor

navigator